Virtuális műszerek és Szoftverdefiniált műszerek

Ahogy a technika fejlődött, számos műszert fejlesztettek ki különböző célokra (pl. multiméter, oszcilloszkóp, spektrumanalizátor, Lock-in erősítő); az idő telésével pedig ezek a műszerek egyre többet tudtak, egyre okosabbak lettek. Problémát jelentett ugyanakkor, hogy komplexebb mérések esetén az egyénnek számos műszert kellett egyszerre kezelni, valamint a mérés végeredménye is csak hosszas számolást követően született meg. E miatt merült fel az igény, hogy a műszereket kössük számítógépekhez, és a számítógépen futó program hangolja össze az egyedi műszerek működését, valamint számolja ki a felhasználó számára hasznos adatokat. Így tulajdonképp egy újfajta műszer jött létre, melynek működését elsősorban a számítógépen futó szoftver határozza meg. A szoftver cseréjével pedig ugyanazok a hardverelemek egészen más feladatra is alkalmassá tehetők. Az így létrehozott műszereket virtuális műszereknek hívjuk.

A virtuális műszerek egy új fizikai műszer igényét fogalmazták meg: az univerzális adatgyűjtőét, mely nem egy speciális feladatra van kitalálva, nincsenek is rajta kezelőszervek, hanem kizárólag számítógépről használhatók. Ugyanakkor, a könnyen fejleszthető és cserélhető szoftvernek köszönhetően, ugyanaz a hardver számos komplex mérési feladatra alkalmassá tehető. Az egyre inkább elterjedő moduláris műszerek pedig azt a lehetőséget is megteremtették, hogy könnyen személyre szabhassuk mérőrendszerünkben a bemenetek és kimenetek számát, típusát és tulajdonságait.

Egy hátránya viszont van ezeknek a műszereknek: mivel a vezérlő és feldolgozó szoftver döntő többsége a számítógépen fut, csak korlátozottan alkalmasak gyors reagálást igénylő komplex mérések és vezérlések lebonyolítására. Ehhez az szükséges, hogy a személyre szabható szoftver magán a műszerbe beágyazott feldolgozóegységen fusson. Az így létrehozott műszereket szoftverdefiniált műszereknek hívjuk (hard virtual instrumentation-ként is hivatkoznak rá). A feldolgozóegység lehet beágyazott számítógép is, de manapság egyre gyakoribb, hogy egy FPGA-n „futó” szoftver határozza meg a műszer tényleges viselkedését.

Utóbbira jó példa a NI USB-7856R adatgyűjtő, melyben egy Kintex-7 160T FPGA végzi a vezérlést. A NI PXIe-5170R újrakonfigurálható oszcilloszkóp esetén pedig nagy sebességű méréseket végezhetünk, pl. speciálisan az adott alkalmazásra szabott trigger feltételek között.

Hozzászóllások